Szóval be akarsz rúgni. Tudom. Túl vagy a zéhán, haverodnak névnapja van, vagy csak megy a fél kar az Erzsébet térre, te meg nem akarsz kimaradni a banzájból, főleg mert ott lesz az a vörös közgazdász csaj, akit már régóta kinéztél magadnak, és reménykedsz, hátha most sikerül hazavinni. Tudom, hogy huszonötödike van, teljesen le vagy égve, már kristálycukorral zabálod a spagettitésztát, és a lelked eladnád egy Aldis mirelit pizzáért. Tudom, hogy egy szenvedés az életed, és semmi más nem motivált egész héten, minthogy irgalmatlan módon szétcsapd magad ma este.
Tudom, hogy nyamvadt hatszáz forintból kell megoldanod a bulit, és hogy cigit fogsz tarhálni egész éjjel, különben nem húzza ki az a fél doboz Camel hó végéig. Tudom, hogy egy óra múlva letakarodsz a Pennybe, ahol hétfő óta háromszáz az Édes Élmény, és veszel két üveggel, majd káromkodsz egy sort a betétdíj miatt, hiszen emlékszel, hogy legutóbb is le kellett ütni a palack nyakát, mert nem bírtátok belenyomni a dugót: bukta is huszonöt forint.”Bezzeg az Arany Komának nincsen betétdíja” gondolod hirtelen, de rájössz, hogy a kannás mellé még valami kólaszerű is kellene, két másfeles palackot pedig nem akarsz hurcolni a táskádban. Arról nem is beszélve, hogy nem akarod boroskólával égetni magad a csaj meg a társaság előtt.
Látod, mindent tudok rólad. Egyet viszont még megkérdeznék: te tényleg ilyen hülye vagy? Azt hiszed, annyit javít azon az agyoncukrozott hányadék lőrén, hogy PET-palack helyett matricás üvegbe öntik? Kérdezd meg a kémiaszakos spanodat, hány perc alatt dobná össze az egyetemi laborban azt a löttyöt, amit te hétvégenként magadba töltögetsz. Előtte kérni fog tőled cukrot, műtrágyát, tehénlepényt, cellulózgumit, néhány üvegcse ízfokozó aromát, és valami boroshordó aljáról kikapart seprőt, hogy azért szőlőt is lásson a katyvasz. Ínycsiklandozó, mi?
Az ízléshez valószínűleg annyi közöd van, mint az ösztöndíjhoz: hallottál már róla valahol, de ezidáig még sosem találtatok egymásra. Pedig csupán néhány száz forint és egy kis tájékozottság választ el attól, hogy a társaság borlovagja légy. Utóbbit akarom most neked megspórolni.
Először is, melyik a kedvenc borfajtád? Édes vörös? Jellemző… Akkor most elárulok valami meglepőt: a borokat nem a színük alapján különböztetjük meg, hanem aszerint, hogy milyen szőlőből készültek. Szőlőfajta a Cabernet Sauvignon, a Merlot, a Chardonnay, az Olaszrizling. Hogy ez nem volt a címkén? Meg tudom érteni: ahol kombájnnal szüretelnek, ott esélytelen követni, mi bele nem kerül a mustba, amíg végigmennek a szőlősoron. A jó borra mindenképp ráírják, milyen szőlőből készült. Ha több fajtát háziasítottak, akkor is. Egyébként nem volt gyanús, hogy a legolcsóbb kategóriában minden bor édes? Mi vagy te, torkos óvodás, hogy bármilyen szemétre rárepüljél, ami elég cukros? A címke sok mindent elárul: árulkodó jel, ha a pincészet nem adja a nevét a termékhez, helyette valami hangzatos fantázianév szerepel a palackon pl. Rúzsa Sándor, Áldomás, Gléda stb. Ezeket a borszabású italokat jobbára ugyanaz a pár gasztronómiai bűnszervezet szabadítja a piacra, ezért ha pl. Kiss és Társai vagy a Weinhaus nevét látod a címkén, haladéktalanul tedd vissza az üveget a polcra, mielőtt bárki összefüggésbe hoz vele.
Az ilyenektől jobb távol maradni – akármennyi Magyar, ill. Olasz országból származik is.
Ja, és vegyél végre egy bornyitót. Nincs annál barbárabbb dolog, mikor hárman próbaljátok beleszuszakolni a dugót a lakáskulcsoddal, közben szétforgácsolva a dugó felét. Majd pedig bámulhatod, ahogy a dugó vígan úszkál az üvegben, akár egy darab szar a csatornában, miközben minden korty után köpköditek kifelé a parafát. Ha ez téged nem tölt el undorral, fölösleges tovább olvasnod, nyugodtan visszamehetsz a patikába tiszta szeszért. Ha viszont tényleg kitörnél az ecetszagú prosztóság tanninos mocskából, jó szívvel ajánlom az alábbi pincészetek alapszintű minőséget képviselő, mégis megfizethető alkotásait.
- Varga
Mind közül a legszélesebb választékot kínáló pincészet. A Kékfrankostól az Olaszrizlingig szinte bármilyen magyar borfajta megtalálható a kínálatukban, a mezei termékektől kezdve egészen a prémium kategóriáig. Badacsonyi termelő lévén persze fehérbort érdemes tőlük választani. De persze minek magyarázok, téged az ára érdekel. Jó hírem van, ugyanis akció idején már 400 forinttól is találsz Varga bort: Irsait, Zweigeltet, Pinot Noir Rosét mindenképp. Ha már hányingered van a cukros lóhúgyoktól, próbáld ki a Kékfrankost, ellenkező esetben ott az édes Merlot: hacsak nincs mosogatószivacsból a nyelved, rögtön érezni fogod a különbséget a Dankó-féle borzalmakhoz képest. A többi kategóriáról hiába beszélnék, nem a teszkókatonás fizetésedből fogod kigazdálkodni, ám ha egyszer kíváncsi lennél, mit is takarhat az ínyencség fogalma, próbáld ki az Aranymetszés Kéknyelűt: selymes, friss, gyümölcsös ízű száraz fehérbor, fűszeres, déligyümölcsös illatvilággal – garantáltan megéri a belefektetett ezeröccázat.
A Varga borok általános jellemzője, hogy könnyen csúszó, zamatos italok, remek ár-érték arányban. A címke szerint ajánlják baráti összejövetelekre és késő estébe nyúló beszélgetésekre – magyarán szólva körúti vedelésre és naiv bölcsészlányok megfektetésére. A borok eleganciát sugalló hosszú nyakú rajnai palackba töltve kerülnek forgalomba, aminek számos előnye van: nehezebben csúszik ki a kezedből, a spanok nem tudják olyan könnyen föllökni, és végül, mivel egy százas a betétdíja, nem fogod felelőtlenül szétdobálni az üres üveget.
- BB
Hát igen. Nincs olyan bolt, hogy a szemedbe ne vigyorogna ez a két betű az alkoholos polcokról. Balatonboglár az ország egyik legjobb bortermelő vidékeinek egyike, a BB pedig ennek a legalja. Akárhogy is nézzük, ennél olcsóbban nem fogsz normális bort találni. Egy palack ára 400-800 forint között mozog, fajtától függően. Vörösből a Cabernet Sauvignon és a Zweigelt, fehérből az Olaszrizling a legkellemesebb. Ha pedig nem vagy képes elszakadni az édes lónyálaktól, ott a Kékfrankos Rozé – ez utóbbi akár forralt bornak is kitűnő alap.
- Szent István Korona
Ez már némivel költsegesebb móka, de mindenképpen megéri. A pincészet egyaránt otthon van fehér és vörös borokban is, melléfogni nem tudsz velük. Külön kiemelném személyes kedvencemet, az Irsai Olivért: száraz, mégis könnyed, gazdag zamattal rendelkező, tökéletes nyári frissítő, a cikkben felsorolt borok talán legjobbika. Ezenkívül a pincészet kínálatában számos történelmi magyar borvidék terméke megtalálható, így kiváló döntés, hogyha bikavérrel vagy debrőivel akarsz sznobkodni a bétékások köreiben. Árban 700-1000 forint között mozog egy palack, ezért mindenképpen érdemes figyelned az akciókat.
- Báthory
A pincészet a Szent Koronával árban és minőségben is egy szintet képvisel. Az első, igazán rangos vidékről származó borcsalád, még ha abból a legolcsóbb is. Villány neve még a laptopfényben nevelkedett informatikus szobatársadnak is ismerősen csenghet. Magától értetődik, hogy a Báthory borcsalád igazán vörösborban erős. Egy üveg száraz testes Portugieser vagy Cabernet Sauvignon, hülyeséget beszélni meg úgy is tudsz: már prédikálhatsz is önjelölt sommelier-ként az erzsébetvárosi csehók teraszán az illuminált gyülekezetnek. Még a cigi is illik hozzá. Ha viszont ismerkedési szándékaid vannak az estére, készíts be egy üveg Merlot-t: a vérképződést is nagymértékben segítő nedű kiválóan oldja a már fentebb említett közgazdász leányzó gátlásait. Vörösbort a vöröskének: minden esetben remekül működő recept… az egészsége megvédésére, úgy értem.
+1: termelői
Nem boltból, pincéből. Ha pesti vagy, ott vannak a szomszédban a budai termelők, ne legyél lusta letolni a segged odáig. Vidékiként pedig, hacsak nem az Alföldön tanulsz, bárhol találni borosgazdákat. Ezek az emberek büszkék a boraikra, azért árulják őket, hogy elismerjék a munkájukat, nem pedig azért, hogy jól megszedjék magukat a hozzád hasonló csórókon. 400-600 forint között mozog a literár, ami bőven belefér, sőt, a vendégszeretőbb fajtánál még kóstolót is kapsz vásárlás előtt. Ha viszont arra utazol, hogy végigjárva az összes pincét, berúgsz az ingyenpiából, megérdemelten fognak félholtra verni a pincesor végében. Ugyanez törtenik akkor is, ha szidod a bort, vagy szódát kérsz bele: egy borosgazda számára ez a legnagyobb sértés. Ha termelőit veszel, még a PET-palack is elnézhető, de az ötliteres marmonkanna a legjobb választás: képzeld el a társaság arcát, mikor a kannát a kezedben lóbálva megérkezel a térre – ugye mennyire adja?
A fenti borokról, pincékről megfogalmazott kritikák mindegyike személyes tapasztalatom. Ha bárki saját véleményével, tapasztalataival színesebbé-árnyaltabbá tudja tenni a fenti cikkben alkotott körképet, kérem, ossza meg észrevételeit. Ja, hogy még mindig te… na szóval, az a lényeg, hogy szóljál, ha tudsz valami jó bort. De olcsó legyen, mert rohadtul le vagyok égve én is. Amúgy nincs egy szál cigid?
Az írás eredetileg itt jelent meg.