nem könnyű írni egy fesztiválról, amire épp azért jár vissza az ember, mert minden évben – nagyjából – ugyanazt hozza.
rendszerint pánikol is kicsit a fesztblogger, egészen addig, míg bele nem fut abba a produkcióba, amit még sehol nem látott, sőt, a 15. Fishingen felfedezett banda esetében még hírből sem hallott, ami tulajdonképpen szégyen, de ezen a mentegetőzés sem segítene. persze ez az állapot már a múlté, de erről kicsit később lesz szó részletesen, előbb arról, hogy milyen is volt ez a születésnapi FOO.
a külsőségekben nem éreztem a születésnapot, ami kicsit hiányzott is, én lehet beengedtem volna pár civil alkotót a környékről, hagyva, hogy turbózzanak kicsit a látványon. viszont az is igaz, hogy ezt a fesztivált pont puritánságában és egyszerűségében szeretem és a külsőségeknél csöppet fontosabban a ‘belsőségek’, értsd zene. márpedig a szülinapos a négy napos bulira jelentős számú előadót mozgósított, jöttek a régi fishinges bandák, többek közt a 30y, a Hiperkarma, a Quimby, tulajdonképpen volt kispál is (pont annyi, hogy ne kérdezhesse az ember, hogy miért nem volt) és jöttek a fiatalok nagyágyúi a Carson Coma meg Beton.Hofi, valamint a nagy öregek, Hobó, a KFT és Bródy (akinek esetében nem is igazán emlékszem, hogy láttam-e bármely más fesztiválon akár). nem igazán akarok a koncertekről írni, a már említetten kívül, bár az mindig megható, hogy mennyire jól veszi a közönség a nagy öregek zenéit is.
viszont amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, hogy a Fishing ezennel gyakorlatilag megvalósította a ’60 perces fesztivál’ ötletet. a kisebbik nagyszínpadon, a Bolyhosorrún 50 perces koncertek mentek, míg a nagy nagyszínpadon, a Koalán órásak. én meg pont ezt bírom, pont ezt szeretem. egy fesztivál legyen pörgős, férjen bele minél több program! ráadásul ilyen tempónál nem igazán van hely a – szinte – minden koncerten előforduló üresjáratra, a hosszas konferálásra, ami ritkán igazán frappáns, sokszor inkább kínos, vagy csak szimplán unalmas. de ezek nem férnek bele egy órába, ami a legtöbb produkciónak jót tesz.
és akkor most mégis írnék egy koncertől, egy bandáról, a Wake Up 1230-ról. a koncert az Amondó színpadon volt, azaz a segglyukban, magyarán a szervezők sem vártak nagyobb tömeget és ezen várakozás be is jött, ezért gondolom, hogy nem csak én nem hallottam még az együttesről a tagok, Baksa-Soós Attila, Frenk, Papp Szabi és Beck Zaza ismertsége ellenére, valamint annak ellenére sem, hogy már tavaly is felléptek ugyanezen a színpadon. sajnos akkor én épp valamerre másfele hallgatóztam.
a Wiki szerint a Wake Up 1230 2021-ben alakult magyar alternatív rock, punk rock zenekar. a tagok több mint 10 éve írnak együtt dalokat, de maga a zenekar 2021-ben alakult meg, első bakelit nagylemezük, a Wild Colors, 2022-ben jelent meg. nem keresek mentségeket, egyszerűen elismerem, hogy péntekig semmit nem tudtam a formációról, pedig épp elegen adtak már hírt róluk, sőt koncerteznek is rendesen. szégyenkezés helyett inkább hálálkodok az ifjúságnak, akik odavittek a színpad elé, mondván jó lesz ez, hidd el.
aki járt már Orfűn az tudja, hogy a sgglyuk nem egy nagy színpad (hivatalos nevén kívül a szervezők féregjáratként is emlegetik, de a fesztivál népe valahogy sosem így hívja), de kiválóan alkalmas hatalmas energiájú, csendesnek épp nem nevezhető produkciókhoz, lehetőséget ad ahhoz, hogy a közönség, a legelöl állók szinte testi kontaktusba kerüljenek a színpadon állókkal. FB oldalunkon közzétettünk egy rövid, telefonos felvételt, ami reményeink szerint visszaad valamit mindabból az örömből és energiából ami áradt a színpadról. ha valaki csak a színpad melletti úton elhaladva egy pillanatra is megállt, hogy rápillantson a színpadra az nem szabadulhatott. nem szeretem a supergroup kifejezést, pedig a Wake Up 1230-ra igazán illik, nem nagyon lehet olyan, a hazai előadókat kicsit is kedvelő koncert látogató, aki nem ismeri őket. és ez a négy ember valami embertelen módon jól működik együtt úgy, hogy mindegyik „csak” azt hozza ami lényege. a zenéket Frenk írja, Baksa-Soós pedig olyan szuggesztív színpadi jelenség amilyen nem sok van.
a megalakuláskor ezt mondták magukról: „Elég sok közös cuccunk van már az elmúlt tíz évből, így kb. annyira lepett meg minket, hogy elindítottuk ezt a punk rock ügyet, mint amikor felpattintasz egy vadiúj doboz cigit és kiderül, tele van. Semennyire!”
remélem elég sokáig ki fog tartani ez a punk rock ügy, hogy ha már a kezdetekről lemaradtam, akkor legalább a kibontakozást követhessem minél tovább.
a végére pedig annyit, hogy a való világ a 15. FOO-ra is betüremkedett, már tavaly is drága volt minden, idén pedig még drágább lett. immár nem csak a boltokban lehet hallani amint szörnyűlködnek a vásárlók a vajas kifli árán, ez a téma gyakran került elő immár a fesztiválozók közt is.
a legvégére pedig még annyit, hogy én ezen a Fishingen láttam a legaktívabbnak az elsősegély nyújtókat és a mentőket, a fesztiválos csoportokban soha ennyi sérülésről nem olvastam. vigyázzatok magatokra jobban, hogy jövőre is találkozhassunk!
a fesztiválról képeket FB oldalunkon láthattok.