végetért a 10.Malomfesztivál, a lakók elhagyták a körletet, a medencében visszavették az uralmat a helyiek és mi is hazatértünk azzal a biztos elhatározással, hogy jövőre is megyünk, mert a szerelem bizony nem múlt el!
és, hogy milyen volt a fesztivál? volt-e rossz napunk? morogtak-e a szerelmesek? olvass tovább és elmondom.
kezdjük rögtön a legjobbal: a Malomfesztiválban az a legjobb, hogy nem Magyarországon hanem Szerbiában, a Vajdaságban, egy Orom nevű faluban van. a falusi lét, a több nemzetiségű környezet és a Vajdaság egyedi lelkivilága alkot olyan elegyet ami ellenállhatatlanná teszi a rendezvényt. én tavaly szerettem bele és tesztelendő az állításomat idén vittem magammal valakit, aki még nem járt Oromon. mit mondjak, nem kérdés, jövőre ő is visszatér, vagyis a malomi végzetes vonzerő újonnan bizonyította létét!
a második legjobb, hogy, mivel nem magyarországi a fesztivál és nem is akar kizárólag magyar fesztiválként létezni – szerencsére! -, ezért a meghívott előadók Szerbia és Magyarország mellett jöttek Csehországból, Litvániából, Franciaországból és az Egyesült Királyságból is.
talán nehéz elhinni, de kevés jobb dolog van annál, ha az ember a lineup 80-90%-át nem ismeri, ugyanis ez a ‘nem ismerés’ teszi lehetővé, hogy elvárások nélkül, érdeklődve, nyitottan várja az élményt, hogy aztán végeláthatatlanul lelkendezzen egy-egy koncert végén, hogy az mennyire nagyon jó volt!
a harmadik legjobb a fesztivál mérete, hogy kicsi. emiatt aztán, ha egyik nap összepacsizol pár jó arccal, mert összepacsizol, nem kérdés, a Malomfeszten ezt nem tudod megúszni, hogy aztán másnap már régi barátokként integessetek egymásnak. és így nyer értelmet az egyik fesztivál tábla, hogy „Mindenkinek köszönnyé!” – mert úgyis ismerni fogsz mindenkit a végére.
most pedig rátérnék az idei lelkendezésekre:
Stereo MC’s nem azért adott okot lelkendezésre mert nem ismertem, hanem épp azért, mert már elég régóta ismerem, túl régóta. nem kertelek, ami tény az tény, Rob Birch nem mai gyerek, 60 felett van. miközben írom ezeket a sorokat villan be, hogy ha őt korosnak gondoltam, akkor mi van például Jaggerrel? áh, hagyjuk is, megtörve belátom, aggódásom teljesen felesleges volt. ugyan majd egy órás késéssel – erre majd a morgás résznél később térek ki -, de elindult a koncert és fergeteges volt! személy szerint én a második sorban táncoltam és pontosan láttam, hogy húsztól hatvanig minden korosztály rázta a fenekét rendesen!
akiket fellépésükig egyáltalán nem ismertem, de akiknek nevét örökre megjegyeztem és akiknek minden koncertjén, ami elérhető számomra, meg fogok jelenni, azok a cseh TooT Ensemble. bírom amikor egy csomó fúvós van a színpadon és még jobban bírom, ha az energiájuk szinte lemászik a színpadról. akkora bulit toltak rögtön az első napon, hogy aggódni kezdtem mi lesz a többin, hogy lehet ezt überelni?
kérdésemre az utolsó napon, az egyik utolsó koncerten kaptam választ egy punkot toló professzortól. Profesor Čonta & Patka energikus szerb punk zenéje a Bitang stage közönségének nagy részét önfeledt pogózásra késztette, amibe ha nem is szálltam be, de teljesen kimaradni sem tudtam belőle, bizonyítja ezt pár kék foltom, amiket azon az estén szereztem (és egyáltalán nem bántam!). a koncert vége felé először azt hittem rosszul hallok, de nem, Professor Čonta a CPg nevét skandáltatta a közönséggel, hogy aztán a színpadra is hívja őket. a fellépésről videó a CPg FB oldaláról ITT.
persze ott voltak a tavalyi felfedezettek is, a Sin Seekas, akik szódás produkcióját megnézhetitek TikTok oldalunkon és az Akácos színpadon idén is ott volt a pécsi Vodka for Kids, akiknek tavaly szintén rajongója lettem és ők tudják a legjobban befejezni a koncertjüket, az nem is kérdés. videó a koncert végi őrületről hamarosan TikTok oldalunkon.
a Bëlga koncertje bennem nem hagyott mélyebb nyomot, de azért elméláztam azon, hogy ott, Oromon, mennyire másként is hangzik a magyar nemzeti hip-hop. …
kedvelem a fiúkat, de nem állom megemlíteni, hogy többször is Malomdomb fesztiválként emlegették a rendezvényt, én meg dühös voltam, mert már másodszor léptek fel ott, figyelhetnének arra, hogy pontosan mondják a nevét.
nagyon készültem még a Böiler koncertjére, akik a határon ragadtak és nem tudom, hogy odaértek-e valamikor, mert az utolsó napon olyan hajnali 2 körül a magunk részéről mi bezártuk a fesztivált és hazakerekeztünk.
a másik kihagyott koncert a sokat ígérő Skier&Yeti nevű szerb formáció fellépése volt, amit negyed kettőre ígért a program, de hajnali 4-kor még a dob behangolása folyt nem nagy sietséggel, így demokratikus szavazásra bocsátottuk a távozás/maradás kérdését és a távozás nyert. a második napon átok ült a Malom technikán, de ez a három plusz órás csúszás mindent vitt. hát ennyit a morgásról.
dícsérhetném újra a fesztivál árazását is, de legyen elég annyi, hogy öröm volt fizetni a sörért, fröccsért, pálinkáért, pljeskavicáért, mindenért, annyival normálisabbak ott az árak, hogy azt le sem tudom írni! a fröccsért pedig még mindig lehetett forinttal fizetni, de minden máshoz már kellett a dínár. a Malom nem készpénz mentes, sőt, kifejezetten készpénzes, de ez is jól van így.
summa summarom, Malmozni jó, Oromon lenni jó! annyiszor leírtuk már, hogy ha jót akartok akkor gyertek, hogy ezt most én nem ismétlem meg. aki akarta már meghallhatta. egyébként is fontos – nekem -, hogy megmaradjon a Malomfesztivál olyannak amilyen most. megmaradjon kicsinek, természet közelinek, ahol a port szalma fedi, ahol bálákon chillezünk és ahol idegenekkel beszélgetünk.
(telefonnal készült) képek a fesztiválról FB és Insta oldalunkon. videókért pedig irány a TikTok.