azzal a szilárd elhatározással indultam neki a Sziget utolsó napjának, hogy igyekszem nem sokat morogni! nem állíthatom, hogy sikerült teljesen betartanom a szavam, de amit lehetett megtettem és sikerült úgy zárni az utolsó napot, hogy minden régi Sziget érzés visszajött, boldogan és elégedetten búcsúzva baktattam kifelé a K-hídon.
igazából nem terveztem búcsú napot, az utóbbi pár évben nem jártam a Szigeten, de most úgy alakult, hogy nem akartam kihagyni ezt az utolsó napi lehetőséget.
délután, napfényben érkeztem, konkrét koncert nem érdekelt – na jah, akit ismertem már láttam, akit nem ismertem meg nem igazán érdekelt -, de azért elnéztem a Nagyszínpad felé. nem igazán értettem miért kellett a színpadot annyival lejjebb tolni, szerintem így sokkal rosszabb volt a tömeg eloszlása, de, mivel nem akartam beállni a tömegbe, ezért ezen könnyedén túlléptem. megállapítottam, hogy a por a régi, a megszokott tétel, miszerint a Szigeten vagy por van, vagy sár még mindig érvényes.
fura volt, hogy bejárva a területet – ami egyébként kisebbnem tűnt nekem a megszokottnál – egy ismerőssel sem futottam össze, de ez is a korral jár, a többiek már hamarabb búcsút vettek a fesztiváltól.
megkerestem pár vándor produkciót, megnéztem pár fiatalt a tánc sarokban és játszottam kicsit a vándor vurstliban. kerestem egy darabig a borfalut, aztán ezt feladtam és körülnéztem a Csónakházban, ismerősöket persze ott sem találtam. a szememben kicsit fakóbbnak, egysíkúbbnak, pöttyet unalmasabb tűnt a fesztivál, de igyekeztem magam folyamatosan emlékeztetni, hogy én vagyok az öregSzem, minden vagyok már, csak nem a célközönség.
aztán, mivel az utolsó nap már nem volt nagy utcaszínházi produkció, betértem a Magic Mirrorba és jött a varázslat, jöttek a régi érzések, mert a legjobb bulik – úgy tűnik – még mindig a Magic Mirrorban vannak.
úgy kezdődött, hogy az előadás, a Bernie Dieter’s Club Kabarett előtt a bejutáshoz sorbaállva bepattant mögént két lány és azon nyomban beszélgetést kezdeményeztek. megtudtam honnan jöttek, hogy hanyadszor vannak a szigeten és ők voltak akik megemlítették, hogy azt hallják régen minden jobb volt. jobb volt a zene, olcsóbb volt minden, én meg csak néztem őket szeretettel és mondtam nem jobb, csak más. és hálás voltam a sorsnak, hogy kaptam ízelítőt a régi, beszélgetős szigetek hangulatából.
aztán kitárult az ajtó, berohantunk, foglaltunk széket magunknak és indult a műsor. a fergeteges műsor! profi, frivol, humoros, volt minden, de minden! és nem csak az előadók voltak nagyszerűek, de a közönség is! a legszebb emlékeimet igézte az egész! kifelé azt beszéltük, hogy nem egy, de vagy hat Magic Mirror kellene a Szigetre. és volt amikor az egész sátrat bezáratta volna egy főpolgármester, röhej!
ami a legfontosabb, hogy a Magic Mirrornak köszönhetően jókedvűen és boldogan búcsúztam a Szigetemtől. immár véglegesen is a fiataloknak adom azt 😉
jön még pár kép és videó, csekkoljátok FB, Insta és TikTok oldalainkat.