3 napon keresztül várta a fesztiválozókat a Balaton déli partján a STRAND Fesztivál. Az elsősorban a Balaton Sound által elhíresült Zamárdi augusztus 22-től 24-ig elsősorban a magyar könnyűzenének adott otthont, melynek első napjára mi is kilátogattunk.
Több, mint 10 éve, hogy megrendezték az első STRAND Fesztivált, viszont annak ellenére, hogy szerkesztőségi szinten többször is írtunk róla, nekem eddig kimaradt. Valószínű azért, mert a korábban neves külföldi fellépőket (pl. Tom Odell, Fall Out Boy, Thirty Seconds To Mars vagy a Papa Roach) a line-upjában tudó fesztivál mára a hazai könnyűzenét igyekszik lefedni néhány nemzetközi névvel megspékelve. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy idén egy napra megnézzük, mitől hangos Zamárdi augusztus végén.
Eltekintve a közel egyórás sorbanállástól a bejáratnál kifejezetten jól és zökkenőmentesen zajlott a leérkezés Kelenföldről: Fiatalokkal tömött vonatút, késés nélküli leérkezés, séta, majd chill a parton, sörözés, végül a kígyózó sorok a kapunál.
Az ezúttal MÁV-on kívülálló késés ellenére még pont elcsíptük Sisi-t a Dreher 4.0 Színpadnál, amely bár impozáns külsejével távolról is kitűnik (mármint a színpad), igencsak kevés ember fért be alá (mi is csak kívülről bólogattunk a Yalla-ra és a Baszok Rátok-ra). Ekkor már a Strand x Petőfi Nagyszínpad sátrát is észrevettük, ahol amúgy az előzetesen betervezett koncertjeink nagy része megvolt tartva, így fejben viszonylag fel tudtunk készülni a zárt sátras koncertek általános velejáróira (rossz hangzás, tömeg, forróság, stb).
SPOILER: ezek sajnos be is igazolódtak
Napunkat a MOL Nagyszínpadnál kezdtük, ahol a legszembetűnőbb az volt, hogy milyen kicsi a színpad és az előtte lévő tér. Először belehallgattunk a Byealex és a Slepp koncertjébe, majd Krúbit néztük, ahogy egy péniszes egyrészes fürdőruhában adja elő többek közt a Partyzán, a Ganxsta Zolee Tehet Mindenről vagy épp a PestiEst című zenéit.
Eljött az este 10 és indultunk volna a sátorba Beton.Hofi-ra, viszont annyira sokan voltak bent, hogy a koncert elejét még kint töltöttük, majd ahogy folymatosan jöttek ki a sátorból, úgy tudtunk mi is beljebb lépkedni. Cserébe viszont viszonylag kedvező helyről nézhettük Pogány Induló showját, ahol már jobban éreztük magunkat (ebben a koncert is oroszlánrészt vállalt).
A tömeg viszont megtizedelődött Chase & Status dj szettjére, ahol Bladerunnaz 25. születésnapi évének egy újabb megállója volt (korábbi bulikról is beszámoltunk itt és itt), amely így különösen élvezetes volt. Kilépőként pedig odafordultunk az akkor már félórás késésben lévő OTL showra, de sürgetett az idő és el kellett érnünk a 2:13-as haza induló vonatot.
Elsőre a legszembetűnőbb különbség a STRAND és a Balaton Sound (egyedüli zamárdi referenciapontként ehhez tudunk csak hasonlítani) a – zene mellett – méretek. A STRANDot sokkal kisebbnek és zsófoltabbnak éreztük, amit a viszonylag sok ülőhely valamelyest ellensúlyozott.
Termékmegjelenítést nemcsak cikkünk és a színpadok nevei tartalmaztak, de a kitelepült standok is, ahol különböző ajándékokért lehetett játszani. Ezen kívül még sok mással is elüthették az időt a fesztiválozók: cirkuszi előadásokon és a panelbeszélgetéseken kívül volt még kiállítás, utcaszínház, bungee jumping és még dodgem is.
Árak tekintetében barátságosnak mondható a fesztivál, legalábbis, ha a két legfontosabb összetvőt nézzük:
a kenyeret és a cirkuszt
Előbbit 1300 körül mérték csapolva, míg dobozban egy százassal került csak többe. Utóbbi esetében, ha korán észlelt az ember nagyon kedvező áron juthatott belépőhöz, a napijegyek végső ára viszont 20.000 körül állt meg. Az ételárak viszont csakúgy, mint máshol, itt sem a legkedvezőbben alakultak. Mi a Zingnél ettünk egy alaphamburgert krumplival, ami 4100 volt. Ezen kívül láttuk, hogy a pizzaszeleteket 1500 felett adták, míg sajtos-tejfölös lángost 2500-ért sütötték.
A STRAND bármennyire is neves és sokan vettek/vesznek részt rajta, családiasabbnak érződött, mint ahogy arra számítottam. Lehet, hogy a dodgem, a nagyon sok fiatal vagy a nagyszínpadként titulált partysátor miatt volt ez, mindenesetre a STRAND tökéletes belépő elsőfesztiválozóknak, a magyar könnyűzene feltétel nélküli szerelmeseinek vagy akár remek kiegészítése lehet egy egésznapos balatoni napnak, de számunkra ez a fél nap (le- és felutazással együtt) bőven elégnek bizonyult.