Horvátország legnagyobb szabadtéri fesztiválját idén június 22. és 24.-e között rendezték meg Zágrábban. A híresen rockközpontú INmusic idei felhoztala pedig minket is a Jarun-tó szigetére csábított.
A nemzetközi sajtó szele, valamint a korábbi évek line-upjai és sikerei évről-évre hozzánk is közelebb hozták a szomszédos fesztivált. Bár korábban igyekeztem olyan fesztiválokat megcélozni, ahol mindenféle zenei stílus képviselteti magát, itt viszont 99%-ban rock és annak leágazásaival lehet találkozni. Idén viszont nem hezitáltunk és a fesztivál előtt két nappal Flixbusra pattantunk és a horvát főváros felé vettük az irányt.
Szokatlan, hogy egy fesztivál hétfőn kezdődjön, az pedig még inkább, hogy már előtte be lehet költözni, mégis, az INmusic-on ez volt a helyzet. A buszállomástól közvetlen az 5-ös villamossal ledöcögtünk a helyszínre, sátrat állítottunk és bár vasárnap a Plitvicei tavaknál kirándultunk, fejben mégis a fesztiválra készültünk.
Napközbeni programokra nem igazán volt lehetőség, lévén, hogy a helyszínre 4 körül lehetett csak belépni. Így napközben leginkább csak ejtőztünk a szigeten vagy a környéken járkáltunk.
Miután megnyitott a lebegő híd és átértünk a fesztiválterületre, az már rendre tömve volt emberekkel, jellemzően helyi lakosokkal, akik színpadról színpadra jártak, ugyanis úgy volt megtervezve a timeline, hogy a színpadok közt ne legyen átfedés.
A későinek tűnő kezdések ellenére amúgy mégis telítettnek tűnt a program, illetve szokatlanul hosszúnak.
A nagyszínpados koncertek ugyanis másfél órásak voltak, amely bizonyos esetekben vagy túl soknak vagy épp elégnek bizonyult.
Előbbire tökéletes példa volt a The National és a Röyskopp, míg utóbbira a Viagra Boys vagy Hozier koncertjei. Legalábbis mi így éltük meg.
Kitérőként a svéd zenekarra, nevük már számtalan line-upban visszaköszönt és nemhiába! Intenzív, zeneileg izgalmas, változatos koncertet adtak kellő humorral és prosztósággal vegyítve. Számunkra a fesztivál legjobb koncertjét ők szállították. Hasonló felfedezés volt a másodlagos színpadon a Squid.
Gyakran emlegetik az INmusic-ot Európa egyik legjobb ár-érték arányú fesztiváljai közt, ugyancsak nemhiába! A 3 napos bérleteket 80 euró körül be lehetett szerezni, míg az egyhetes kempingezésünket fejenként 50 euróért tudtok megváltani. Az étel- és italárak mondhatni valamivel az átlagos fesztiválárak felett mozogtak: a korsó sör 2000 forint körül mozgott az ételek pedig változó, de nagy átlagban 10€ körül kóstáltak.
Bár az árak nem voltak olyan vészesek, az infrastruktúrán lehetett volna mit csiszolni. Lévén, hogy már szinte minden fesztivál készpénzmentesen működik, ez itt sem volt másképp. Eltekintve attól a csavartól, hogy nem lehetett kártyával fizetni. Kötelezően mindenkinek, aki fogyasztani szeretett volna a helyszínen vagy a kempingben, feltöltőponton kellett a karszalagjára pénzt tölteni, mindezt pár eurós extra kezelési költséggel.
Kicsit bosszantó volt az is, hogy nem engedtek ásványvizet sem bevinni, bár állítólag voltak vizes pontok, ahonnan ingyen lehetett ivóvízhez hozzájutni.
Emellett, a fesztiválon tapasztalt heves esőzések és az azzal együtt járó nagy tócsák és saras utak sem lettek megfelelően kezelve. Voltak helyek, ahol a két nap után is saras, tócsás utakon közlekedtünk.
Ugyancsak furcsa volt látni a VIP WC-ket, amelyeket szemben a toitoiokkal, plusz egy eurós áron lehetett használni. Az árnyékszék-helyzet amúgy a kempingben sem volt túl rózsás, de legalább minden más okésnak volt mondható.
Különösen a helyszín, amely több szigetből állt: egyiken a fesztiválra való bejutás volt, a másodikon a kemping és a strand, majd az úszó hídon áthaladva a fesztivál helyszínre juthatott el az ember. Mindez Zágráb külvárosában, egy kellemes, nyugodt környéken fák és a Jarun-tó ölelésében.
Alapvetően bátran ajánljuk bárkinek a fesztivált, mert ár-érték arányban tényleg nehéz párját találni a térségben. Bár nem elsődleges műfajunk a rock, mégis találtunk koncerteket, amiken jól éreztük magunkat. A lejutás ugyancsak kedvező (kivéve, ha a MÁV indulás előtti nap jelenti be, hogy a közvetlen járat helyett 2 átszállással jutunk vissza Pestre).
📸 fotók: Csiha Dóra / Fesztblog