Immáron negyedszerre vehettünk részt a Labrisz Leszbikus Egyesület
rendezésében a Leszbikus Identitások fesztiválján, vagyis a LIFT-en,
újra a Merlin Színházban szombaton. Azt gondolhatnánk évről évre több
leszbikus van, de ez csak részben igaz, inkább arról van szó, hogy még
az első fesztivállal megszólított láthatatlan leszbikusok immár merik
vállalni magukat, érdeklődnek a szubkulturális élet iránt, és persze az
évről évre jobb szervezés, egyre jobb programok is több résztvevőt
vonzanak. De mik is voltak ezek a népszerű programok?
Kezdhetném
rögtön a megnyitóval. A szombat déli kezdéshez képest sok ember fogad.
Talán azért, mert a leszbikusok nagy része nem otthon főz ilyenkor jó
családanya módjára, vagy ilyen sokakat vonzott az egyre ismertebb
fiatal tehetséges író Bak Zsuzsa, és a felolvasásra került novellája. Esetleg Péterfy Bori, nem tudom. Mindenesetre már a megnyitó megadta az
alaphangot a díjátadóval -idén Sándor Bea kapta a LIFT díjat-, Gergely Vera
vezetésévél, Nia zenéjével. Ma jobban megismerhetjük a
szubkultúrát, a leszbikus nők életét, lelkivilágát, mindenesetre engem
már nagyon érdekelt, mi fog ezután következni.
Először az
orgazmus workshopra ültünk be, ami azért volt titokzatos, mert a
beszélgetés vezetőjének, Lovas Nagy Annának az előző napokban emailen
el lehetett küldeni a nyilvánosan fel nem vállalt kérdéseket. Ha azt
gondoljuk, hogy nagyban különböznek a heteróktól az azonos neműeket
szeretők, hát ki kell ábrándítsam az olvasókat, nem. Itt is ugyanúgy
megvolt a két tábor, a szexet az érzelmektől külön választók, és akik
ezt a kettőt csak egyszerre tudják elképzelni. Mindenesetre az arany
középutat egy magas szőke lány fogalmazta meg hosszasan, a lényeg, hogy
az érzelmek az orgazmuson vagy szexen keresztül
megjeleníthetők, és a férfi homoszexuálisok sokkal őszintébbek, mert
ha csak egy éjszakás kalandot akarnak, nem
kell feltétlenül járniuk hozzá, a leszbikusok pedig inkább álszentek,
mert ők ugyanezt megteszik, csak nem beszélnek róla. Vagy ha igen,
akkor is egy évben egyszer, a LIFT-en. Majd feltette a kezét, hogy ki
akar vele járni, amire többen is jelentkeztek.
A
másik beszélgetés, amin részt vettünk, a héten vetített filmekről
szólt. Meghívott vendégként szerepelt Péterfy Bori,és Horváth Lili a
Napszúrásból, és Sólyom András, az Érzékek Iskolájának rendezője. Itt
azért már látszott az eltérő gondolkodás hetero és nem hetero között,
hiszen Péterfy Bori karaktere, a melegítőfelsős lógó hajú szociális
munkás a nézőközönség számára egyértelműen leszbikusnak tűnt, amit a
színésznő azonnal cáfolt is, hiszen nem az identitás volt a lényeg. A
főszereplő intézetis lány az érzelmeit csak testileg tudja kifejezni,
szavakkal nem, és az őt megmentő szociális munkásnak úgy ad hálát, hogy lefekszik vele. A
közönség szerint azonban ilyen nincs, ha szeretkeztek, akkor, tetszenek
egymásnak, mese nincs, Péterfy Bori pedig
„ősleszbinek” néz ki.
A másik félreértés pedig az Érzékek iskolájával
szemben támadt, itt Udvaros Dorottya, és Gryllus Dorka esik egymásnak,
egy kicsit hiteltelenül. A rendező kihangsúlyozta, hogy Udvaros
Dorottyát direkt akarta ilyen jó nőnek, dívának, ami egy kis
derültséget váltott ki a közönségből, hiszen nem egész húsz perce, még
Péterfy Borit leszbikusoztuk le a mackófelsője, fiús kisugárzása
miatt. Másrészt meg a hetero nőideál azért valamennyire különbözik a
leszbikustól, a külsőségek nem úgy, és nem annyira fontosak, ahogy ez a
filmben megjelent.
A beszélgetésekkel párhuzamosan
elkezdődött a hét legnépszerűbb filmjeinek ismétlése, a
kávézóban leszbikus művészek munkáit állították ki, és elkezdődött a
bemelegítés a Csajkával darts bajnokságra. Sokan a kávézóban
múlatták az időt, ahol egyre emelkedettebb hangulatban folyt a
társalgás, köszönhetően az aznapi egyet fizet kettőt kap koktél
akciónak, a sok rég nem látott ismerősnek, és a még több új arcnak. Tíz
órakor következett a szubkultúrális zenekarok bemutatkozása, Nia,
Xenia Flex, The Syphilises fellépésével. Tizenegy óra felé a tömeg
kezdett még jobban gyűlni, a szervezők még mindig nem szusszanhattak,
és 11-kor kezdetét vette az Ösztrosokk női buli az emeleten, a
földszinten pedig az alternatívabb zenét kínáló Chicken Exit. A két
tánctér megtette a hatását, a tömeg nem volt elviselhetetlen, és most
valamiért mindkét helyen jók voltak a dj-k, és örömmel nyugtáztuk, hogy
valóban egyre több az új arc, és sok a fiatal is.
Ismét
bebizonyosodott, hogy szükség van a fesztiválra, hogy a láthatatlan
leszbikusok láthatóvá váljanak, hogy jobban megismerjük a saját
szubkultúránkat, hogy új emberekkel találkozzunk, új nézőpontokat
ismerjünk meg, és főleg, legalább egy évben egyszer szóljon egy nap
csak rólunk.