Thirty Seconds To Mars @ Wiener Stadthalle

Kedden este Bécsben jártunk, Thirty Seconds To Mars koncerten. 2017. október 6-án jelentette be a banda a 2018-as európai turnéját, Monolith Tour néven. Az akkor beharangozott állomások között nem szerepelt Magyarország, így sok magyar rajongó tervezte a bécsi koncertre való kiutazást. Április 6-án jelent meg új, ötödik stúdióalbumuk America címmel. Már ideje volt, hiszen az …

A fényben félünk, nem a sötétben – Orphaned Land, Lunarsea koncertbeszámoló, Dürer Kert

Izraelt – és általánosságban a Közel-Keletet – jellemzően nem kortárs kulturális produkciói, hanem évszázados viszonylatban megoldatlan nemzetiségi és vallási konfliktusai okán raktározta el az európai elme. Mily közhelyes gyönyörűség, hogy pont ezen összetűzések egyik legvéresebb időszakában, a második intifáda derekán bukkant elő a homokból a könnyűzenének egy különleges virágja, bizonyítva, hogy az emberi civilizáció ezen …

lost in Emerald island

nem kertelek, megmondom az elején az őszintét: csalódott vagyok, de ez a legkisebb részben Miss Emerald hibája. ami bebizonyosodott, ez a zene egyáltalán nem való Arénás keretek közé. negyed ház volt, ami nem kevés, el is hangzott, hogy a turné talán legnagyobb tömegét produkálta Budapest, de egy negyedére kerített Aréna aránytalanul elnyúló nézőteret eredményez, melynek szélén …

Egy tacskó mind felett – Bobafett, Tisztán A Cél Felé, Tango Underground (beszámoló); Veszprém, Szigony

Naszóval… van egy Bobafett művésznevű, tacskó- és Star Wars-imádó, nyíregyházi rapper, aki nemrégiben Veszprémbe helyezte át a bázisát (ezen infók fontosak lesznek a történet megértéséhez). A bácsi számos eredménnyel büszkélkedhet pályafutása során – elvégre már a 90-es évek óta önti a tirpákságot a könnyűzenébe –, de mint közül a legbecsülendőbb, hogy képes volt rávenni arra, …

Stíluslottó reflektorfényben – Anathema + Alcest, Dürer Kert (beszámoló)

Arannyal boríttassék az a turnémenedzser, aki megálmodta és Európára eresztette ezt a zenekarpárosítást. Az Anathema már megint újra akarja definiálni önmagát, és ennek megfelelően júniusban pályafutásuk legváltozatosabban összekutyult lemezével rukkoltak elő; az Alcest meg csupán a tavalyi Kodama óta élete formájában muzsikál, mely tényt lassan a szigorúan vett undergroundon kívül is kezdik észrevenni.