Sziget 2007, Day 7 – a kegyelemdöfés

Vágjunk bele: a Nagyszínpad záró napi felhozatalára nincs más szó, mint hogy parádés. A nap első vendége az amerikai (ezt többet nem teszem hozzá, mivel ma kizárólag amerikai zenekarok lépnek fel, ami kicsit ambivalens, ha azt vesszük, hogy gyakorlatilag ez a zeneileg leginkább előremutató nap a héten), szóval az amerikai Eagles Of Death Metal. Akinek …

Á kánt get nó szlíp – sziget vasárnap

A délutánt a közeli Auchannál indítottuk, ami egy külön élmény volt. Valójában minden értelmes szigetlakónak ide kéne járni főleg kajáért, de inni is simán. Már így is a parkolóban egy második fesztivál alakult, mindenhol kék karszalagok és jóllakott óvodáshoz mérhető fejek, ezt a gazdasági rést nagyon jól meglátta és kihasználta az kedvenc áruház-láncunk. A koncertekből …

Pozitív

Bár a héven még csaknem-alszunk, és lábainkra is ráférne pár hét lógázás, azért hétre az Open színpadnál vagyunk, és még székeket is sikerül lopnom némi szemfüles ugrálás révén. A mindig nagyon vicces Kőhalmi Zoltán (így nézek ki, így beszélek, nem ezen kell röhögni) szerencsére jóval többet beszél, mint Szabó Kristóf, aki valamiért megretten talán a …

Sziget // ötödik nap //

Az elején csupa pozitív impulzus ért. Relatíve kevés ember, relatíve jó idô, és még én is jól vagyok fizikailag –  túl szép, hogy igaz legyen. De mivel bátor aligátor voltam, és minél tovább akartam nyújtani ezt az állapotot, rögtön beértünk után bevállaltam egy bakardikólát, és máris irány a wan2 és a Beat Assailant. Elôtte még …

szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe

Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz vagy akár ezer tapasztalat, ha ezekből soha, de soha nem tanulok… Leszarom, Sziget van, rock’n’roll! Lágy farvizeken eveztem …

Másnap

Amikor azt hisszük, hogy elállt, kijövünk, pedig nem is teljesen, vagy mégis, döntse már el, amikor bambán, üveges szemekkel magamba töltöm a kávét, újra elkezd plötyögni, aztán újra abbahagyja. Sétálunk a Nagyszínpad felé, előtte már nemcsak pocsolyák, de igazi tavak terülnek el, közlekedni szinte lehetetlen, hatalmas homokdombok állnak már itt, várva a sárrá válásra, a …