Esőnapi magyarok

Ötkor végre nekiindulunk, hatkor már nescafét szürcsölgetek a főúton, miközben a Világzenei felé igyekszünk, továbbra is botorkálva, mint tegnap éjjel, és egy kicsit meg is rettenve a tömegtől, most ez nem kell nekünk, nagyon nem vagyunk ráhangolva, jaj-jaj. Aztán mégis, már ott állunk a Világzenei előtt, elfoglaljuk azt a helyet, amelyet ideálisnak remélünk, és várjuk, …

Porszívózsák

Az első koncert, amit idén láttunk, azé az együttesé volt, akik a VINYO előtt léptek föl a Bahiában. Nem tudom, hogy hívták őket, azért mentünk oda, hogy a VINYO basszusgitárosát üdvözöljük, mert régi ismerősünk és jó volt megint találkozni vele. Szégyenszemre a koncertet viszont meg se vártuk, mert szólított minket a színház-táncsátor hívó szava. Már …

Régi fények – Sziget első nap élménybeszámoló

Tegnap volt az első nap, amivel a szervezők elég magasra tették a lécet, délután 5-től kb. másnap reggel 4-ig volt programom, megszakítás nélkül, röviden igyekszem is elmesélni. 5-től a Gocoo-ra melegítettük az ütem-érzékeinket, meg az iwiw mélynyomóit. A japán formáció hozta, amit vártam, hatalmas dob-show volt, lehet, hogy arrafelé a ritmus-érzéket az anyatejjel kapják a …

Egy kis áramszünet

A tömeg is hasonló mértékű, meglepő a sokaság napi első világzenei zenekarhoz képest; asszem, a japán dobolás mint műfaj most elég népszerű, a nyelve meg kellőképpen univerzális ahhoz, hogy az etnopopmánoktól punkékig mindenki jól rophassa rája. Elfelé jövet találkozom kedvenc IT-osztályvezetőmmel, úgy tűnik, a munka szabadság közben is utolér. Bóklászunk egy adagot, majd becélozzuk az Open színpadot, …

Sziget // elsô nap //

Az úgy volt, hogy délután megbeszéltünk egy találkozót vele, hogy együtt indulunk el a Szigetre. Hamar odaértünk, és relatíve gyorsan kitaláltuk azt is, hogy hol lehet a szakmai jegyet beváltani. Itt akadt egy kis fennakadás (a gép „nem látta” a jegyem), de aztán mégis valahogy megjött az esze, és felismerte. Szépen bekacskaringóztunk a barikádok között, …

Ambi Valencia

Fojtogató délutáni hőségben esünk túl a belépés procedúráján, majd a Sziget mélye felé gyalogolva égig érő porral szembesülünk. Mely állapotot nosztalgikusnak is nevezhetném, ám nem az, hanem mélységesen zavaró. Ezt 15 év után már nem vártam, és nem van ez így jól. Mint kicsivel később a Nagyszínpad környékén kiderül, a méhsejtek helyett valami fémborítás van …