Csapjunk is a lovak közé, mert ma nem lesz megállás. 5-kor a Világzenein Sidestepper. A kolumbiai-angol koprodukció a latin ritmusokat vegyíti modern electro-beatekkel. Lesz itt minden, bossa-dnb, salsa-breakbeat, hihetetlenül szexi, és abszolút ellenállhatatlan produkció. Ezután 6 órától !!! (csikk-csikk-csikk) a Nagyszínpadon. Ők az egyik legbulisabb és egyben legidiótább amerikai indie zenekar, őrület lesz a koncertjükön, …
Pannonia Allstars Ska Orchestra nagyon rendben tolta a koncertet. Csak álltam és oldódtam a hangokban és ritmusokban. Majd rohanás, csúszás, hömpölygés a Hivesre. Komolyan mondom nem számítottam rá, hogy ekkorát fognak szakítani. Ott helyben lepetéztem a produkciótól. A tavalyit kb. négyzetre emelték. Pislogni is csak gyorsan mertem, nehogy lemaradjak egy újabb színpadi elemről. Az idei …
Nagyot aludtam. Egyedül a sátramban, szépeket álmodtam, s reggel mikor felébredtem, már kívántam a folytatást, illetve az esti kimaradást, az ütemes partit, és rá kellett jönnöm, hogy nem hülye ez a Mokka Cuka, mit a szigeti programfüzet még csak térképen sem említ, hogy egész hétre meghirdette a reggel 5-kor nyitó és délután 2-ig tartó after …
Bácskai Júliát a Szigeten három dologról lehet felismerni. Ezek: Inverztúrórudis mintás ruhát visel. Azaz piros alapon fehér pöttyös. A napijegye nem a csuklóján van, hanem a bokáján. Biztos gyönyört okoz neki, amikor leellenőrzik a bejáratnál. Piszichoszínházat rendez a Magic Mirrorsban Rába Roland és Szaniter Dávid főszereplésével (Szaniter Dávid helyett Nagy Ervinnek kellett volna szerepelnie a programfüzet szerint), …
az elslamposkodott második nap után lóti-futi következett. programot szervezni nem mennyország, ott lenni mindenhol pedig már ránézésre fizikai képtelenség. nem is jött össze, de hát a szigethez hozzátartozik a közepén félbehagyott/elkezdett koncert. csak az esőt tudnám feledni… szóval zs-vel már hatkor kirontottunk a szigetre, mert azt mondtam neki, hogy laurent garnier jó lesz (gondolatban hozzátettem, …
Az előző napival nagyjából megegyező méretű tömeget kerülgetve jutottam át a hídon. Ezúttal jóval célirányosabban látogattam a programokat, bár nem volt nehéz dolgom: a második nap számomra egyértelműen a Hammer színpadról szólt. Mikor odaértem, a Depresszió a műsoruk kétharmada körül járhatott, tehát maradt elég időm, hogy viszonylag releváns véleményt formálhassak. Akárcsak a VOLT-on, itt is …